Keresés ebben a blogban

2010. február 2., kedd

Az egyetlen stabil dolog a magyar pénzügyi rendszerben

”FORINT: Ahogy az alábbi 2 éves grafikonokon is jól látszik, lehet globális aranykor vagy elapadó pénzpiacok, lehet tőzsdekrach vagy világválság, lehet államcsőddel riogatni vagy ránk erőltetni tehervagonnyi IMF pénzeket, jöhet kormányválság, akik hazudhatnak reggel, délben, este, a forint továbbra is a világ egyik legstabilabb (és ráadásul legjobb) pénze. A 2008. végi illetve 2009. eleji forrongás sem viselte meg tartósan a forintot, majd ezután az év hátralévő részében a külvilág zaját kiküszöbölve buddhista nyugalommal meditált.” Forrás: Nyilasi Attila, http://nyilasi.tozsdeforum.hu.

Csak egyetérteni tudok vele, már én is rég mondom: a forint a világ egyik legstabilabb pénze. Lehet sírni-ríni a devizahitelek megdrágulása miatt, és katasztrófával riogatni a 315 Ft-os Euro kapcsán, de az az árfolyammegingás kb. egy életerős férfi 2 napos megfázásával volt egyenértékű, és annyi ideig is tartott. A 315 Ft-os árfolyam tartósan valóban megviselné a magyar lakosságot, és a gazdaságot is némileg (bár épp most, mikor az export dominál, és nulla felé tendál a belső fogyasztásunk, míg ez sem igaz úgy, mint lett volna igaz 3 éve…). Mindez nem változtat azon, hogy még akkor is, a világ egyik legstabilabb pénze maradna!!!! Egy amerikainak pl. Euroban felvett hitelével minden évben nagyobb gondja és nagyobb volatilitása lenne, mint egy magyarnak az Euro stb. hiteleivel. Én a forint stabilitását nem tudom, és nem is akarom mással magyarázni, mint a szerintem kiváló jegybanki döntéshozatalokkal, melyet persze - mint minden mást is otthon - szidnak minden évben. Mégis azt látjuk, a magyar gazdaság katasztrofális sárban dagonyázása, magyar politikai „elit” totális primitívsége ellenére, a jegybank eléri rábízott és piacgazdaságban mindig megcélzott feladatát: a hazai fizetőeszköz értéke stabil, az infláció relatíve alacsony (olyan helyzetben, ahol van az ország gyakorlatilag 1990 óta folyamatosan, csodával ér fel, hogy az infláció egy évtizede olyan alacsony, amilyen). A jegybanki döntéshozatal egyik legjobb példájának tartom, hogy pánik idején gyorsan 300 bp-tal megemelték az alapkamatot (amit persze akkoriban sokan őrültségnek tartottak), és ami legalább megállította, ha nem megfordította a forintból menekülő spekulatív nagytőkét. Azért gondoljunk csak bele: a legtöbb államban akkoriban 1-2%-os kamattal lehetett állampapírba és államkötvényekbe fektetni a pénzünket, míg Magyarországon az addig is vonzó, kb. 6%-os kamatfelár mellé, hirtelen jött bónusz 3%, ami a kamatmarzs 1,5x-ezését jelentette egy csapásra. Aki csak kicsit is bízott abban, hogy nem megy csődbe Magyarország, őrült lett volna forint kitettségét tovább csökkenteni. Azóta IMF pénzekkel is avatkozott már be a jegybank, és meg fogja tenni ismét, ha arra 2010-ben szükség lenne. Valószínűleg már 300 Ft-os árfolyamot is foggal-körömmel védik majd. Talán nem is lesz azonban erre szükség, mert ha a lakosság további elvérzése folytatódik, akkor a pincébe száguldó import önmagában is elég támaszt adhat az árfolyamnak (ha mindeközben az export tartja magát, amire számítok is, mivel nem várok jelentős keresletcsökkenést még 2010-ben).

Nincsenek megjegyzések:

-